Szárnya szegett gondolatok

Írni kezd az ember… papírra, mások már a számítógépen jegyzik le gondolataikat.

Sokan furcsán néznek arra, aki ír. Milyen csodabogár lehet az, aki azzal tölti el a szabad idejét, hogy firkálgat.

Valójában az író sem különbözik más művészektől, hiszen a tollat ő úgy használja, mint a festő az ecsetet vagy a szobrász a vésőt.

Minden egyes iromány készítése alatt, sokkal többet tanul az ember. Fejlődik, egyre jobban magára talál.

Nagyon sokan a kész műveket egy poros fiókban vagy a gépén egy eldugott mappában őrzi. Általában senkinek nem mutatja meg. Ezek elég sokszor nagyon sok kincset rejtenek. Az ilyen bujkáló írók legtöbbször külső kényszer mások unszolására mutatja csak a mélyen őrzött kincseket.

Ne adj Isten, ha valaki mégis arra adja a fejét, hogy nem csak a fióknak szeretne írni, hanem kezdeni szeretne vele valamit, az első gondolat, ami általában eszébe jut az embernek, hogy elküldi a kéziratát az egyik kiadónak.

Itt ütközik a pályakezdő író/költő az első falba. Melyik kiadó lenne az, amelyiknek érdemes lenne elküldeni.

A-tól z-ig végig lehet böngészni az összes kiadót. Vannak az úgymond „felkapott” kiadók, amikről elég sokat hallunk és ezek adják ki a legtöbb könyvet. Általában ezek az elsők között vannak, ahova nagyon szívesen elküldik a kezdők a műveiket.

Előfordulnak olyan kiadók, amelyek csak kinyomtatva fogadják a kéziratokat egyre több helyen pedig elektronikus formában is, máshol pedig csak a mű szinopszisát kérik.

Az a legegyszerűbb, persze ha e-mailben küldi el az ember, de azért sokkal másabb, ha a kinyomtatott kéziratot küldjük el.

Miután sikerült kiválasztani azt a kiadót ahova el szeretnénk juttatni akkor érdemes egy kísérőlevéllel körbe írni azt, hogy mit is szeretnénk, milyen céllal küldtük.

Ha ezen is túl vagyunk, akkor már nincs más dolgunk, mint várni, ami igen csak sok idő lehet.

Ez után jön a türelemjáték. Nagyon türelmesnek kell lenni, mert jó pár hónapba bele fog telni, mire végre talán kapunk valami életjelet a kiadótól. Ez az idő eltarthat az egy-két hónaptól félévnél is tovább.

Sajnos gyakrabban előfordul az, hogy nem is reagálnak vissza semmit. Nem tudunk mit tenni ellene.

Várnunk kell tovább…

Vagy tovább próbálkozunk más kiadóknál.

Kitartónak kell lenni…

Sajnos mi kis hazánkban túl sok az író van, aki érvényesülni szeretne. Nagyon nehéz bejutni abba a körbe, hogy valakinek megjelenjen a kézirata. Nagyon szűk és erős kör ez.

Az sem a legjobb megoldás, ha valaki arra szánja el magát, hogy letáborozik az egyik kiadó elé és várja, hátha észreveszik őt, valószínűen ezzel sem fog elérni semmit.

Nagyon sokan itt döntenek úgy, hogy abbahagyják, mert semmi reményt nem látnak arra, hogy valaha is valamelyik irományukat egyetlen egy kiadó is kiadná majd.

A tervek általában néhány kudarc után szárnya vesztetten hullnak alá. Nagyon sok írónak egész életében egyetlen egy regénye sem jelent meg, de attól nem kell elkeseredni, mert az ő és nem mi vagyunk. A nehéz helyzet ellenére bizakodónak kell lennünk a sok negatív történet ellenére is. Lélekölő tud lenni, de akkor sem szabad ennyiben hagyni. Nem csak a lelket hanem a gondolatok gyilkosa is ez.

Egyszerűen felfoghatatlan az, ha egy fiatal és tényleg tehetséges író nem tud semerre haladni a saját hazájában és folyamatosan falakba kell ütköznie.

A másik oldala a dolognak kis mértékben megérthető a kiadók állás pontja. A mai gazdasági helyzetben mindenki nagyon meggondolja azt, hogy mibe fektet bele, aki csak teheti megpróbálja kerülni a kétest és bizonytalant. De az a baj, hogy ez már elég rég óta így van nem most alakult ez ki így.

Egy alternatíva jöhet még szóba. Bizonyos kiadók, hatalmas összegért kiadják, amit az írónak kell állni. Ez a megoldás csak annak jó, akinek meg van hozzá az anyagi helyzete.

Csak nálunk ennyire járhatatlan ez a világ. Külföldön sokkal könnyebb érvényesülni. Nagyon sok írónak már fiatal korában felfedezték azt, hogy mennyire tehetséges és mára már nagyon sok kötetet tudhat maga mögött. Magyarok közül is többen csak a hazájukon kívül tudtak érvényesülni. Akkor az lenne a megoldás, hogy vegyük nyakunkba a világ és akkor irány külhon?

Hát talán igen ez a legegyszerűbb, de ehhez még le kell fordítani a művet, hogy megfelelően tudják értékelni és megértsék azt, hogy mi is a mondanivalója a műnek. Meg persze külföldön teljesen más elvárások vannak a művek szempontjából aminek nem könnyű megfelelni.

Amit csak lehet meg kell próbálni és bármilyen lehetőség azzal élni kell. De aki erre az útra téved, annak tudni kell, hogy elég nehéz állomásai vannak. Addig nagyon sokat kell haladni előre, hogy olyat alkosson, amire az emberek felkapják a fejüket.

Maradandót kell írni. Szívet és lelket bele kell adni. Jó kor és jó helyen kell lenni ennyi az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csak egy hobbiírogató legyen, hanem beírja magát a nagyok közé az ember.