Véres liliom
Modern Rómeó és Júlia történet, vajon ennek mi lesz a vége?
- Forró nyár
Véget ért az iskola. Mindenki hatalmas kacajjal hagyta el azt a helyet, ahol már szinte teljesen megkeseredtek a tanulástól.
Többen a nyár első hetében elmentek nyaralni, de sokan nem tehették meg, mert nem volt rá pénzük.
Hősünk Bence sajnos pont azok közé tartozott, akinek nem volt éppen felesleges pénze arra, hogy elutazzon.
Bence munkát próbált keresni, de nagyon nehézkesen ment, mert amit szeretett volna egyáltalán nem talált vagy éppen egyáltalán nem is kapott volna pénz érte pedig valójában ez lett volna a lényeg.
Napokat töltött azzal, hogy olvasta az újságot és közben arra gondolt milyen jó lenne, ha nem kell halálra dolgozni magát.
Nagyon meleg volt aki tehette bent maradt a lakásban, de Bence akkor is munkák után járkált. Már majdnem fel is adta.
Végre aztán megtalálta azt, amit szeretett volna. Egy nagyon gazdag családnál talált munkát. Vagyis a munkakörébe benne volt a fűnyírás, medence takarítás és még nagyon sok minden ami különböző alkalmakkor kellett csinálni.
A család ahová került először elég furcsa volt, mert arabok voltak és nagyon sok új dolgot ismert meg amit eddig nem is tudott. Nagyon konzervatívak voltak szinte mindentől próbálták óvni a gyerekeiket. Három gyermekük volt egy lány Salima és két fiú Hasszán és Omár. A lánynak nem is szabadott ránézni egyetlen egy alkalmazottra se.
Annyira csinos volt a lány Bence le sem tudta venni a szemét róla. Halvány barna bőre volt és ragyogó fekete göndör haja. De sajnos mindig fel kellett ébrednie az álomból, mert számára a lány egyáltalán nem volt elérhető, de mégis jó volt róla álmodozni.
Nagyon meleg volt szinte már égetett a nap az emberek a meleg ellen a vízbe menekültek. Legszívesebben Bence is így tett volna, mert aznap pont a medencét tisztította mikor a lány megjelent köpenybe burkolózva.
–Hé te ott! –szólt hozzá Bencéhez. A fiú egyből feléje fordult.
–Igen asszonyom? Mit szeretne? –mondta szinte fulladozva a hangjában a fiú.
–Hát valami gyógyszer szeretnék, mert nagyon fáj a fejem.
–Rendben. Akkor megyek is!
Mind a ketten bementek. Átvágtak az előszobán és egyenesen a konyhába mentek. Bence egy tojáshéj színű bögrébe teát öntött és gyógyszert vett elő. Közben végig a lányt figyelte. Szinte még soha nem látta őt ilyennek, mint amilyen volt. az arca szinte teljesen ki volt simulva. Igaz most senki nem volt otthon csak a lány meg ő. Oda adta neki a bögre teát és elindult kifelé.
–Nem maradsz itt velem? –kérdezte csillogó szemeivel a lány.
–Sajnálom, de mire megjönnek a szülei addigra bekell fejeznem a dolgomat.
Így hát szépen lassan ki sétált nem is nézett vissza, mert ha a lány szemébe pillantott volna nem tudott volna elmenni.
Kiment és folytatta tovább azt, amit elkezdett. Mikor végzett köszönés nélkül elsétált. Mikor haza felé tartott útközben találkozott egy lánnyal. Úgy meredtek egymásra mintha nem is ismernék egymást, de aztán mégis megálltak.
–Szia Bence! Merre voltál? –kérdezte csengő hangján a lány.
– Szia Anna! Hát járok dolgozni! –mondta sietve. –és te hova mész?
–Én éppen hozzátok!
–Akkor mehetünk együtt is!
Így ketten mentek. A lány Bence húgának Rékának volt a legjobb barátnője. Nagyon oda volt Bencéért a lány és mindent megtett volna azért, hogy együtt legyenek.
Mikor haza értek amilyen gyorsan csak tudta eltűnt a lány mellől.
A következő nap újra furcsa dolog történt Salami most is megjelent és megpróbált Bencével beszélgetni elég furcsa volt, mert a fiúnak eleve meg lett tiltva, hogy valamilyen kommunikációt is folytasson a lánnyal. Nagyon gyorsan válaszolt, de aztán még újabb kérdésekkel bombázta őt.
Egyáltalán nem tudta azt, hogy most valójában mit akar tényleg szeretne beszélni vagy csak arra megy ki a játék, hogy kirúgassa őt. Mert mikor először találkoztak nem éppen kedves volt a találkozás szinte teljesen megvetően nézett és nem is szabadott volna neki. De most mintha kedves lett volna vele így is mert válaszolni neki. Aztán már annyira beszéltek mintha barátok lettek volna pedig egyáltalán nem voltak együtt. Mikor megérkeztek a szülők a lány egyből berohant szerencsére a fiú akkora végzett így ő is amilyen gyorsan csak tudott eltűnt.
- Szemed tüze
Másnap is ugyan úgy dolgozni kellett neki menni. Elég nehézkesen mászott ki az ágyból, de felkelt megmosta az arcát megfésülte világosbarna haját és már indult is. Pont elérte a villamost. Így nagyon gyorsan oda ért. De mikor belépett a kapun el sem akarta hinni, hogy mekkora felfordulás van az egész villa előtt. És akkor derült ki, hogy Salima születésnapját akkor tartják így Bencének nagyon gyorsan el kellett végezni a dolgát és utána pedig a konyhában folytatta segítséget.
Estére az egész kastély szinte teljesen megváltozott minden egyes terem fehérbe öltözött olyan volt, mintha ez egészet átfestették volna.
Mindent a liliom illata terített be az egész olyan volt mintha csak álmodta volna az ember. Bencét is teljesen átöltöztették fehér öltöny volt rajta és így szolgálta ki a vendégeket. Salimán hófehér muszlin ruha volt. hihetetlen csinos volt, de egyáltalán nem volt boldog vagyis nem úgy nézett ki mint akinek éppen a születésnapját ünneplik.
A lány testvérei folyton a nyomában voltak mintha kopók lettek volna. Egyáltalán nem hagyták őt magára. Közben megjelent a ház ura is, aki különböző instrukciókat adott a lányának, hogyan viselkedjen.
–Kis lányom legalább mosolyogj minden csak te miattad van!
–De egyáltalán nincs jó kedvem.
–Akkor is próbáld meg!
–Nem megy olyan könnyen. –mondta dacosan a lány és inkább arrébb sétált az apjától.
Az emberek a zenére néha táncra perdültek, de inkább tovább beszélgettek. Szegény lány egyre rosszabbul nézett ki. Főleg akkor mikor kiderült hogy már meg van neki a férje, aki úgymond megvásárolta őt. Szerencsére a férfi nem tudott megjelenni, de a lány így szinte olyan arcot vágott mint aki halottat látott.
Aztán nem is lehetett látni csak úgy eltűnt. Vagyis csak az óvatlan szemek nem látták, mert egyenesen a nyílt terasz ajtó felé ment. A lány kezében egy kés is megfénylett ekkor látta azt az időt, hogy ideje a lány után menni. Bence amennyire csak tudott láthatatlanul ment nem szerette volna, ha meglássák.
Halkan lépett oda a lányhoz. Az teljesen el volt keseredve még talán sírt is. A lenge szellő fodrozta a lány ruháját annyira rosszalló volt ez a hideg levegő.
–Kérlek ne tedd! –szólalt meg a lány mögött.
–Miért ne? Ha tudsz olyan okot amiért jó lenne ha maradnák. –mondta könnyeit továbbra is hullatva a lány.
–Hát…ő.
–Látod nem tudsz olyat mondani!
–Szeret téged a családod!
–Hát az biztos azért adtak egy vén öregnek!
Bence közelebb lépett már szinte teljesen pár centire voltak egymástól. A lány a csuklójára szorította a kést.
–Még egy lépés! –fenyegetőzött a lány. De Bence úgy tett mintha nem is hallotta volna azt amit a lány mondott neki.
Még közelebb lépett és megcsókolta lányt nem bírta tovább. Salami kezéből ki esett a kés és a terasz alá esett. A balkon alatt pont elsétált egy férfi és azt fejbe is találta. De ebből semmit sem hallottak a csókolózók.
Parázskén égett össze az ajkuk olyan volt mintha nem is tudták volna elengedni egymást. Végig a levegőben érezték magukat annyira varázslatos volt minden. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy odabent pont a lányt ünneplik. Mikor vége lett a csóknak egymásra lángoló tekintettel pillantottak egyáltalán nem akartak megszólalni csak egymást nézték és csodálták.
Talán senki sem vette észre, hogy ott kint mi történt, de az biztos, hogy őket nem is érdekelte ez. Annyira gyönyörű volt az este. Csak a kettőjüké volt. szinte elfeledték a saját világukat. Sétálni mentek és bejárták szinte az égész birtokot. Nagyon késő volt már mikor végre eltudták engedni egymást. Bence vidáman lépdelt haza felé olyan volt mintha még mindig a levegőben repdesett volna.
- Együtt soha
Újra felkelt Bence de most sokkal nagyobb kedvel indult el mert tudta, hogy legalább láthatja a lányt akibe már első látásra bele szeretett. De ezt ő maga sem tudta.
Szerencsére egy olyan volt megint hogy a szülők nem voltak otthon csak ők ketten. annyira boldogok voltak. Igaz nem gondolták azt, hogy valaha is valami olyan fogja érni őket, ami miatt talán soha nem lesznek együtt. Mikor együtt voltak a szívük kalapács módjára vert, mintha a bordáikat darabokra akarták volna törni. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy Salimának már éppen lenne egy férje. A napok hihetetlenül szépen teltek. El sem akarták hinni azt, hogy még nem buktak le.
Az egyik nap egy fekete autó parkolt le a ház előtt. Egy pocakos szakállas férfi lépett ki az utóból. Nagyon szigorúan haladt a ház felé. Egy hatalmas virágcsokrot hozott magával. Salima éppen a szobájában volt mikor az egyik szobalány kopogott be az ajtón.
–Kis asszony megérkezett a vendég!
–Egy pillanat megyek!
A hallban már lent volt mindenki és kedvesen üdvözölték a férfi. De az még mindig morcosan nézett rájuk. Valójában olyan volt arca mintha nem aludt volna egy ideje.
Közben megjelent Salima is. A férfi arca egyből felragyogott.
–Végre itt van az én kis feleségem! –Salima amennyire csak tudott mosolygott a férfira. Egyáltalán nem akarta hogy megharagudjon.
Leültek mind annyian és megbeszélték azt, hogy mikor legyen az esküvő. Salami semmi másra nem tudott gondolni csak arra, hogy újra lássa Bencét és mindent szeretett volna neki elmondani.
Mikor elment a férfi Salima elmondott mindent az apjának.
–Apa én szerelmes vagyok valakibe!
–Ki be te lány? –mondta megvető hangon a férfi.
–Bencébe!
–Akkor igaz amit bátyjaid mondanak.
–Akkor ők már tudták!
–Nem akartam hinni, nekik de igaz. Szégyentelen vagy szégyent hozol a családodra.
–De apa csak azért, mert szerelmes vagyok?
–Ti együtt nem lesztek soha boldogok azt merem garantálni. Ha még egyszer ide meri tolni a képét az biztos, hogy agyon ütöm a semmire kellőt.
–Apa kérlek ne bánts, majd én elküldöm csak kérlek ne bánts.
–Mond meg neki, ha még egyszer ide jön vagy hozzád ér az biztos elmúlik neki a földi élete.
Salami egyáltalán nem tudott sírni és nem is akart amennyire csak tudott erősen állt oda a fiú elé. Kezében egy hatalmas boríték volt.
–Bence ki vagy rúgva, tessék itt van a fizetésed. –mondta teljesen hideg hanggal.
–De miért? –kérdezett vissza teljesen megdöbbenve.
–Mert ennek így kellett lennie.
Ott hagyta magára a fiút. Arcán most már megjelentek a legördülő könnycseppek, mert nem bírta tovább. És mikor felért a szobájába akkor már végleg kiömlött belőle a sok könny.
Bence nem tudta mit történt szinte teljesen megsemmisülve zsebébe dugta a pénzt és elindult haza felé otthon pedig csak letette az asztalra és inkább ki sem nyitotta a borítékot. Úgy érezte magát mintha elárulták volna és szinte a szívét savas fájdalom mardosta.
Nem értette igazán azt, hogy miért kellett így elválniuk, de abban biztos lehetett, hogy soha többet nem akart vissza menni. A városból is szeretett volna elmenekülni, de nem tudta azt, hogy milyen módon tudná ezt megtenni.
Ekkor jutott az eszébe, hogy Balatonfüreden vannak ismerősei, akik nagyon szívesen befogadják őt egy kis időre.
Megbeszélte a szüleivel akik nagyon készségesek voltak. kivitték őt a vasút állomásra. Bence felszállt a vonatra. Mindennél jobban várta azt hogy elinduljon és törpülni kezdjen az egész város. Mikor összepakolt a hatalmas borítékot amit kapott azt is bedobta a táskájába, mert tudta, hogy ez a pénz nagyon jól fog jönni majd neki.
A vonat zakatolva elindult. Beletúrt a táskájába és elővette borítékot. Kinyitotta. A pénz mellett még egy kis levél is volt amit Salima írt.
Kedves Bence!
Tudom nagyon rosszul esett, amit tettem és mondtam, de ha nem teszem akkor te már lehet nem élnél. Elmondtam az édesapámnak, hogy téged szeretlek. Ő azt mondta, ha nem verlek ki a fejemből megöl téged.
Így jobbnak láttam azt, hogy ellöklek magamtól. A nyár további részét Balatonfüreden töltjük. Remélem nem fogsz utánam jönni.
Fájdalmas szerelemmel szeret téged a te Salimád!
Bence gyomrát fajdalom kezdte el mardosni amíg a levelet olvasta nem is gondolta, hogy ez van a dolgok mögött. Egyből az jutott az eszébe, hogy biztos nem véletlen azt, hogy ő is Füredre igyekezett. Ökölbe szorította a kezét és elhatározta, hogy megszökteti a lány és bármi áron megvédi őt a családjától.
- Bármi áron örökké
Csak arra ébredt fel a fiú, hogy megérkezett a vonat. Az állomáson ott várta már őket nagybátyja István és felesége Mária. A fiú szinte levegőt sem kapott annyira megszorították őt.
Nagyon örültek annak, hogy láthatják a fiút, mert nekik sajnos nem lehetett gyerekük így szerették, ha ott volt velük legalább Bence. Mind a ketten nagyon készségesen segítettek a fiúnak abban, hogy munkát keressen.
István étterem tulajdonos volt. általában ezen a környéken, ha valami nagy rendezvény volt akkor biztosan tőlük rendelték az ételeket.
A hosszas keresgélés után végül is arra jutottak, hogy Bencét felvették pincérnek.
Nem is kellett sokat várni, mert egy hét múlva egy hatalmas megrendelés várta István éttermét. Méghozzá Salima családjától. Bence egyből tudta, hogy ez nagyon jó alkalom lesz arra, hogy végrehajtsa azt amit szeretett volna.
Aznap este Bence is pincér volt. nem is gondolta, hogy Salmiáék családjánál kell majd újra dolgoznia. Nagyon sok ismerős arcot látott. Először ki sem mert menni közéjük, mert attól félt még valaki majd felismeri őt. De szerencsére aztán nem is figyeltek rá így teljesen láthatatlan maradt.
A lányt kereste, de sajnos nem látta őt sehol. Már annyira nézte, hogy rendesen fájt neki a szeme.
Hirtelen elhallgatott a zene és megjelent Salima. Gyönyörű hófehér lágyan leomló uszályos ruha volt rajta. Hihetetlen gyönyörű volt Bence nem is hitte, hogy tényleg jól lát-e.
Egész este őt figyelte. Nem mert hozzá oda menni, mert tudta egyből lebuktatná saját magát.
Figyelte ahogy a lány kiment és utána sietett.
A ház mögött egy hatalmas nagy labirintus volt. a lány egyenesen oda tartott. Ahogy haladt eldobálta a kendőket amik rá voltak kötve a kezére. Bence sietett utána, de még így sem tudott vele lépést tartani. Majd ez két külön úton mentek és csak a hangjukat hallották egymásnak.
–Salami hol vagy? –szólalt meg Bence.
–Ki vagy te? –kérdezett vissza a lány.
–Nem ismered meg a hangomat?
–De olyan ismerős, de még sem tudom ki vagy!
–Na szép nem ismered meg a hangomat!
Mind a ketten szaladni kezdtek megpróbálták megkeresni egymást, de minden hiába volt, a hangokat egyre jobban hallották mégsem tudták megtalálni azt az utat, amikor végre láthatták is volna egymást.
Jó pár szerencsétlen egymás mellett elhaladásból végül sikerült egymásra találniuk. Úgy ölelték egymást, hogy szinte majdnem teljesen megfojtották egymást.
Nem vártak tovább épp ideje volt annak, hogy meneküljenek. Most már Salima is tudta semmi más esély nincs arra, hogy együtt boldogok legyenek csak az a módja, hogy elmenekülnek.
Úgy rohantak mind a ketten, hogy a hátuk mögé sem néztek. Nem követte őket senki. Csendes sötét éjszaka volt. egyedül csak a Balaton morajlását lehetetett hallani ez volt az egyetlen erősebb hang, ami érte őket.
Nem tudták, hogy hova menjenek, de abban biztosak lehettek, hogy az első hely ahol keresni fogják őket az közeli hotel lesz.
Végül is aztán egy hotelban szálltak meg mégis, mert eleredt az eső. Csuromvizesen foglalták el a szobájukat, nem is gondolták, hogy a felszín alatt mi készülődik.
Salami apja az irodájában ült és két levelet írt. Az egyiknek vörös volt a színe a másiknak pedig egyszerű fehér. Hosszasan írta mind a kettőt aztán borítékba tette őket. rátette mind a két kezét a borítékokra és hosszasan gondolkodott.
Hirtelen kinyílt az ajtó.
–Hallottam, hogy mit tervezel!
–Nem tudom mit csinálni!
–De ő a lányod!
–Tudom, de köt az ígéret!
–Te tudod, hogy döntesz!
A férfi fel állt és várt, tudta minél előbb dönteni-e kell, mert nemsokára jönnek a levélért. Már hajnalodott, mire végre eldöntötte, hogy végül is nem öleti meg a lányát és lesz ami lesz.
Újra kinyílt az ajtó. A férfi hátra sem nézett tudta, hogy a levélért jöttek.
–Uram a levélért jöttem!
–ott van az asztalom!
–Köszönöm. További szép napot! –amint becsukódott az ajtó megfordult a férfi. És látta, hogy nem az a levél lett elvíve amelyiket ő szeretett volna. a férfi után rohand, de az már pont be ült az autóba. Vissza rohant, de már akkor késő volt.
A hotel szobában is hajnalodott. Salima kinyitotta a szemét. És mindent fehér liliomok borítottak. Finom illatot ontottak magukból. Felkeltette Bencét, hogy nézze meg milyen gyönyörű a szoba.
Abban a pillanatban kinyitódott az ajtó és berohant rajta négy férfi. A két fiatalnak annyi, ideje sem volt, hogy megszólaljanak. A pisztojok eldördültek és lyukat hasítottak a húsba. A lány vére kifröcssent a liliomokra így azokat vörösre festette. Mindent vér árasztott el.
Nem is volt idejük menekülni a szerelmeseknek, hiába volt a sok harc, amit a lány családja ellen folytattak, most mindennek vége szakadt pár másodperc alatt.