Fehér vér

Mindenkiben rejlik valamilyen tehetség, de ez könnyen elveszhet, ha nem fogja karon senki. Ritka gyémánt, amit csiszolgatni kell. Soha nem lehet igazán ragyogó pártfogás nélkül.

Márk tehetsége már kiskorában megmutatkozott. Gondolkodásával és rajzképességével magasan a többi gyermek felett járt. Mikor a többiek még aprócska kockaautókat rajzoltak akkor ő már szinte majdnem kész kis valós arcú embereket festett apró kezeivel.

Otthon is szinte minden falat a gyermek által készített képek díszítettek. A vacsorákra érkező vendégek kíváncsian kérdezgették azt, hogy ki festette a képeket. Márk anyja örömmel dicsekedett, hogy az ő gyermeke festette. Édesanyja mindenben támogatta, ő látta meg először benne a szunnyadó tehetséget. A család Budapest egyik gazdag részében lakott. Rohanás és utazás tette ki Márk szüleinek Ádámnak és Mariettának az életét. Egyszer éppen Marietta Márk képeinek a kiállításán dolgozott, megpróbálta minél több galériának beajánlani a képeket. De sajnos szinte sehol nem járt sikerrel, mert a gyermek fiatal kora miatt szinte mindenki elutasította. Nagyon rossz volt az idő. Hatalmas hófelhők érkeztek és szinte majdnem mindent beszórtak fehér hóval. Hatalmas csillagok módjára estek lefelé a hópelyhek. Marietta a nyakába tekerte vastagsálát és elindult az autó felé. Nagyon csúszós volt ezért megpróbált óvatosan közlekedetni, de sajnos ez nem volt túl egyszerű főleg ekkora gázzal. Amikor kiért a város többször is ellenkormányzással kellett neki egy helyben tartani az autóját. Már majdnem beért Budapestre. De az autó újra megcsúszott és átment a szembe jövő sávba és összeütközött egy másik autóval, de sikerült elrántania a kormányt. Azt hitte megmenekült, de sajnos nem, mert egy hatalmas szakadék tátongott az út mellett egyenesen bele rohant. Az autó többször is átfordult és szinte darabokra tört a hatalmas zuhanástól.

Ádám már nagyon izgatott volt, mikor ér már haza felesége. Aznap volt a 10 éves évfordulójuk. Az asztal talán már nagyon régen nem volt így megterítve, és már ott gőzölgött rajta a pulyka is. Az emeletről Márk szaladt lefelé a telefont is hozta magával.

– Apa egy rendőr bácsi keres. – mondta gyenge kis hangján a gyermek. Ádám már tudta, hogy valami baj van, mert általában soha nem telefonálnak a rendőrök csak úgy. Elvette a gyermektől a telefont.

– Igen, Kovács Ádám vagyok. –szólt bele a telefonba mély hangján, de nem a magabiztosság, hanem a rémület érződött a hangján, egyből a legrosszabb jutott az eszébe.

– Uram egy nagyon szörnyű hírt kell közölnöm magával. –mondta egy majdnem reszkető hang. Ugye az önfelesége Lőrincz Marietta? –folytatta tovább.

– Igen az enyém. Valami történt a feleségemmel? De ugye jól van, nincs semmi baja? –kérdezte a férfi hitetlen félelemmel. Nem tudta volna feldolgozni azt, hogy ha elveszíti a feleségét.

– Mi történt apa, anyának valami baja lett? –kérdezte Márk is megrémülve.

– Márk most menj a szobádba! –szólította fel a fiát Ádám.

Márk nem ellenkezett sarkon fordult elment.

– Sajnálom uram, de felesége autó balesetet szenvedett. Nem messze a várostól egy közeli árokba zuhant egy másik kocsival. Nem biztos, hogy ő az, de megtaláltuk a kabátja zsebében az ön és fiuk képét! Ugye a feleségének volt valami vágás az arcán? –tudakolózott a férfi. –Nem, nem volt. –mondta zavartan a férfi. –Akkor valószínű volt, hogy a zuhanás közben sebesült. Sajnos teljesen megégett. De jó lenne még, ha ma bejönne azonosítani a holttest. –       – Re…rendben. –mondta szaggatottam, mert nem tudta, hogy mekkora darabra tört az egész világ, ami eddig hatalmas egésznek tűnt.

Nem tudta elhinni mind azt, amit hallott. Ez mind még az volt legnehezebb, hogy mondja el a fiúnak.

Ezek után édesapja teljesen megváltozott magába forduló és pesszimista lett. Mire letelt a gyászév egy csinos új feleséget hozott, aki egyenesen gyűlölte azt, hogy Márk egyetlen hajszála is emlékeztetett elhunyt feleségre. Előfordult, hogy Júlia Márk dadusa megpróbálta az új feleség igazi arcát megmutatni, de Márk édesapja senkire nem hallgatott. Legfőképpen a munkába menekült. A cég nagyon jól működött legtöbbször utaztak, hogy reklámozni tudják építészeik rajzait. Így szülei helyett nevelője vett részt ballagásain Márknak.

10 éves korában elég fiatalon megjelent első nagytermes kiállítása a képek nagy sikert arattak. Erre persze haza jöttek szülei, és ide nem engedték el, általában Márk édesapja pénzt adott azért, hogy levakarja magáról porontyát. Hétfő reggel volt Márk a harmadik osztályba járt természet ismeret óra volt érezte szemei lassan lecsukódtak és arca a pad kemény fájába ütődött, mikor felébredt otthon feküdt és egekig szökő láza volt, apró kis végtagjai remegtek mint a kocsonya. Az orvos szerint csak valami fertőzést kaphatott el, ami miatt volt a magas láz. Pár óra múlva aztán már játszott és rajzolt semmi baja sem volt. Szülei a hírek hallatára nem siettek haza, tovább utazgattak. A rosszullét után párszor még rosszul lett, de igazán nem törődtek a gyermekkel. Az ismeretlen betegség egyre csak nőtt és elhatalmasodott.  Pár hét múlva testnevelés óra volt Márk orrából vér kezdett folyni és semmivel nem tudták elállítani. Felhívták Júliát a nevelőnőjét, így bevitték a kórházba. Vérvizsgálat és miegymás után sem tudták igazán mi baja lehetett a fehér vérsejtjei igen magas számban voltak. Az orvos most is valami fertőzésre gyanakodott. Márk a városligetben szívesen rajzolt és dobált kenyeret a kacsáknak. Mikor egy-egy rajzot készített arra sétálok körbevették és csodálták műveit. November 20 volt ezen a napon ünnepelte Márk a születésnapját szülei most sem álltak mellette pedig úgy volt aznap érkeznek. Így Márk teljesen egyedül maradt. A csöpp kis gyermek befeküdt ágyába és behunyta szemét, hogy elfelejtse a világ minden rosszát és csak a régi szép emlékekre gondolt. Megjelent szemei előtt édesanyja, aki most szebb volt mint a régi álmaiból emlékezett rá. De nem álmodott egyre rosszabb lett az állapota orrából újra vér folyt. Betegsége teljesen legyőzte őt és senki sem állt mellette. Másnap reggel Júlia nyitott be a szobába, aki meglátta vértócsa közepén heverő gyermeket. Ölébe kapta és a legközelebbi kórházba sietett. Mikor felébredt szájából és orrából csövek lógtak. Senki sem állt mellette szülei halál közeli állapotában sem álltak mellette. Egészsége csak egyre romlott nem hogy javult volna. Az orvosok egy új betegségről beszéltek ami lényege az volt, hogy a fehér vérsejtek kilökik a szervezetből a vörös vérsejteket így olyan mintha fehér lenne neki a vére. Márk e szavak hallatán tudva, hogy pár napja vagy órája van hátra megkérte Júliát még utoljára vigye őt el a Városligetbe. Elment Júlia elintézni, hogy teljesíteni tudják utolsó kívánságát. Amire visszaért fény töltötte be a szobát a redőnyöket kihúzta még utoljára Márk, és haldokolva vissza rogyott az ágyába. Mikor meglátta Júlia sírva omlott a halott gyermek ágyához, akinek még keze meleg volt, szemei becsukva feküdtek élettelenül mintha aludt volna. E szörnyű hírre szülei is hazatértek, gyász és megbocsájthatatlan gondatlanság költözött az apa szívébe felesége után gyermekét is csak halottan ölelhette magához. A temetés előtti reggel mikor felébredt Márk édesapja egy cetli hevert az ágy másik felén:

 

Köszönettel tartozom e szép évekért, de most tovább állok, a pénzed hiába keresed, mert egyetlen fityinget sem hagytam a számládon. Ú.i: a feleséged! Szíve most már teljesen meghasadt szerelme is ott hagyta gyermeke és felesége már az örök mező virágainak illatát élvezik. A temetést fekete felhők tették még szomorúbbá nagyon sokan eljöttek, hogy elbúcsúztassák utolsó útjára a pöttömnyi koporsót. Mikor elindult lefelé a szemek könnyekkel teltek meg és hangos zokogásban törtek ki. Az apa ekkor jött rá milyen kevés időt töltött gyermekével és mennyi gyermeki titokból maradt ki.

De számára az volt a legnagyobb tanulság, hogy a pénzzel nem oldotta meg a gyermek minden gondját.