Katona József Bánk bánja majd Erkel Ferenc hasonló című operája tette országszerte ismerté ezt a történetet

A Bánk bán nevet és nevéhez fűződő történetet Gertrud királyné elleni merényletet Katona József Bánk bánja majd Erkel Ferenc hasonló című operája tette országszerte ismerté.

Ezek az alkotások terjesztették el a mai napig élő felfogást, hogy Bánk bán volt a királyné gyilkosa. Alapvetően két körülmény motiválhatta a gyilkosságot:

• Az ország baja
• Saját sérelme.

Amióta hazánkba jöttek a merániaiak teljesen kiszipolyozták az országot, akik a királynéval érkeztek. Egyik merániai elcsábította Bán Melinda nevű feleségét.

De miről vannak igazán a források?

1. Endre amint III. Béla király másodszülött fia 1176-1177 körül született. 1197-98 fordulója táján jutott testvérbátya, Imre király akarata ellenére a dalmát-horvát hercegség birtokába. Itt ismerhette meg a szomszédos területeken kormányzó, a Német-római Császárság alattvalójának számító IV. Bertold isztriai és krajnai őrgróf leányát Gertrúdot 1205-ben vette el feleségül így nagy csoportban érkeztek merániaik hozzánk. A királyné fiú testvéréiből 3 hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott. Legkorábban Bertold érkezett meg. II. Endre sietve kezdeményezte, hogy a 25 éves ifjút kalocsai káptalan érsekké válasszák. Ez viszonylag elég gyorsan le is zajlott csak a pápa nem akarta elfogadni ezt a döntést így ellenállt. Végül 1207-ben beleegyezését adta ő is. További lojalitását mutatja sógora felé az, hogy dalmát-horvát bán lett 1209-ben, majd később erdélyi vajdává is megtette. Világi és egyházi vezetési titulusban is fontos szerepet töltött be egyszerre.

1208-ban a királyné két további testvére is megérkezett. Három teljesen éven keresztül időztek nálunk.

Ebben az időszakban írta Anonymus regényes művét a Honfoglalást. Ebben a több mint 300 évvel korábbi eseménysort tárgyaló gestában sem mulasztott el aktualizáló megjegyzést tenni: hajdanán a rómaiak mondhatták Pannónia földjét saját legelőjüknek, hiszen „éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból”.

Anonymus rómaiai a Német-római Császárság alattvalóira utal vagyis az 1210-es években a meriánia idegenek élték fel a javainkat.  A királynő érkezésével egyre jobban nőtt az elégedetlenség egyre jobban kiszélesedett II. Endre németbarát politikája és lojalitása felesége iránt. Érdekes tény, hogy az összeesküvés kitervelésében olyan személyek vettek részt, akik előtte a királyné udvartartásában helyezkedtek el magas méltóságban. Péter ispán 1207-1210 között, Bánk pedig 1210-1211 között viselte a királyné az udvarispáni méltóságot. Vélhetően olyan tapasztalatokat szerezhettek, amely után halálos ellenségek lettek a királynéval. Az összeesküvők megpróbálták megnyeri maguknak János esztergomi érseket. János politikai ellenfele volt Bertoldnak. Ennek oka az volt, hogy Bertold szeretett volna teljesen függetlenedni az esztergomi érsektől. Rendkívül népszerűtlenek voltak a királyné családtagjai, de a kezükben tartották a vezetés szálait így nem igazán lehetett semmit tenni ellenük. János óvatosságra intette őket az összeesküvéssel kapcsolatban. A királynégyilkosságot tervezőknek két értelmű latin választ küldött, ezeknek az olvasata annyiban különbözött, hogy nem mindegy hova kerülnek a vesszők.

Magyar fordításban ekként lehet olvasni:

„A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem ellenkezem.”

E sorok olvasása során maga is egyetértett a gyilkossággal. Jöjjön most a második olvasat:

„A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, és ha mindenki bele egyezik, én magam nem ellenkezem”

A második válasz alapján nem számíthattak János támogatására. A gyilkosság időpontjának meghatározásában fontos szerepet játszott az, hogy mikor érte el tetőpontját az elégedetlenség és persze az is, hogy II. Endre éppen úton volt újabb halicsi hadjáratára. A merénylet 1213. szeptember 28-án történt. Ezen a napon a királyné a pilisi erdőkben időzött udvartartásával együtt. Gertrúddal mezei sátrában karddal végeztek. Itt vetődik fel a kérdés, hogy kik és miért végeztek vele? Azt tudjuk, hogy a merényletet Péter ispán és Bánk veje, Simon hajtotta végre. Péter magas tisztséget töltött be a királyné érkezése előtt és Simon pedig Bánkhoz kapcsolódott. Így ebből is látható, hogy a németek érkezésekor mennyire átformálódott a vezetési hierarchia és hogy a jövevényeknek kedveztek. Indok lehetett a gyilkosságra a királyné németek iránti kedvezése.

Több évtizeddel később azért más magyarázatok is napvilágra kerültek. Az egyik szerint Gertrúd is részt vett, mint kerítő abban, hogy Péter ispán feleségét meggyalázták. Hasonló ehhez a másik, ami ismertebb, ami Bertoldhoz és Bánkhoz köti itt a bán feleségét becstelenítette meg a királyné testvére. Ma már nehezen lehet kideríteni azt, hogyan is történt.

Mindenesetre nem lehet kizárni: az utólagos okkeresés azért „tévedt” az erkölcs területére, mert a merániaiak feslett erkölcse erre alapot adott. Vélhetően Bánk nem vett közvetlenül részt a merényletben. Annak a ténye, hogy a veje is részt vett a gyilkosságban így felveti azt a kérdést, hogy családi sérelem is közrejátszhatott a gyilkosságban. A visszatérő király Péter ispánon bosszulta meg a történteket. Karóba húzatta és birtokait elvette tőle. Bánk csak a nádorságot vesztette el majd később a birtokait is. 1215-ben a király új házassággal vigasztalódott. A királynő emlékét gyermekei vitték tovább köztük IV. Béla.