Leóidon – előszó

Száz tenger ár fordul ellenünk, szász szélvihar küzd velünk…

A világ a gyermekkorral kezdődik és ebben a korban mindenki megpróbálja elképzelni a saját világát. Talán életünk egyik legkedvesebb évei ezek. Nem tudjuk milyen szörnyű valójában az a világ, amiben élünk. Ilyenkor a fantázia vezérli az életet.

A régi mesékben megjelenik a jó és a rossz harca. A gonosz és a csúf, de ezek a mesék titkon megtanították mi is valójában a szeretet. Meséknek volt egy olyan varázsa, hogy tömegeket tudott tanítani valamire, ami igazán fontos volt.

E műnek is már gyermekkoromban megépültek az alapjai. A képzelet és az álomvilág és a bennem lévő gondolatokkal tudtam összefűzni ezeket a képeket. A történet egy fiatal fiú és egy lány életútjáról szól. Akik csak nehéz harcok árán nyerhetik el a békét. Az ő szerelmük talán mindent kibír, semmit sem lehet tudni. Bálint és Timi hétköznapi gyerekekként élték az életüket addig amíg nem ismerték meg Behkát az angyalt. Leoidonról először egy múzeumi kiállításon hallottak, ahol Bálintot és Timit furcsa érzés vette körbe. Ezek után megindult a hajsza. Közben legjobb barátaik is áldozatul esnek a gonosznak. Így lassan bosszúhadjárattá válik a történet. Göröngyös és halál közeli utakon jutnak el ahhoz a pillanathoz, egy kis időre békét tudjanak teremteni. De itt még nincs vége semminek, mert a sötét újra erőre kap és sereget gyűjt.   A harc hamarosan megkezdődik, a katonák lassan hadrendbe állnak. De még így is van egy kevés idő, hogy hőseink késleltetni tudják a háborút. Ez a harc nem csak Leoidont pusztítja el, hanem az egész párhuzamos világot.

Írás közben nagyon sok gondolat kavargott a fejemben a szereplőkről. Maguk a személyék igazi élő személyek és valós tulajdonságokkal lettek összegyúrva. Több valós esemény van jelen, de sajnos ezek túl hétköznapiak voltak így ezek a fantázia segítségével varázslatosabbá lettek téve.

Mielőbb el kell dönteni mindenkinek, hogy melyik oldalra áll, mert még nem lehet tudni ki a rossz és a jó.