Napvilágot látott az igazság! Markó Iván így hunyt el otthonában… kegyelettel kérnénk, hogy ródd le tiszteleted előtte!

Szomorú hír rázta meg a művészvilágot.

Rá kellett törni a lakása ajtaját Markó Ivánra: napokig haldoklott magányosan a táncművész

 

Megdöbbent a művészvilág: hetvenöt esztendősen váratlanul elhunyt Markó Iván. A Kossuth-díjas táncművészt kórházban érte a halál, mivel a szervezete feladta a folyamatos harcot a nikotinnal, az alkohollal és a stresszel.

Magányosan élt hatodik kerületi lakásában, és otthon lett rosszul. Mintha elfogyott volna körülötte a levegő, mintha egy szédületes sebességgel robogó hullámvasúton ülne, és szédülne bele a zuhanásba. Keresték, többen is keresték, mindhiába. Aztán az egyik közeli ismerőse odament a lakásához, kopogott, zörgött, kiabált, de senki nem nyitott ajtót. Onnantól felgyorsultak az események, felfeszítették és feltörték a bejáratot, és amikor beértek a lakásba, ott találták a földön, mozdulatlanul fekve a táncművészt. Már alig lélegzett, már alig volt benne élet, a teste teljesen kiszáradt. Jó ideje lehetett ott, mozdulatlanságra ítélve, ájultan. Hívták a mentőt, s az szirénázva robogott vele a János Kórházba. Ott aztán három napon át harcolt az élet a halállal a szervezetében – ám ez akkor már egyenlőtlen küzdelem volt Csütörtök hajnalban elhunyt Markó Iván.

MARKÓ IVÁN TÁNCMŰVÉSZ 1979-BEN /FOTÓ: FORTEPAN – URBÁN TAMÁS

„Harminc éve vagyunk barátok, harminc éve gondoljuk úgy a másikról, hogy fontos a számunkra. Az egyik legfontosabb ember. Hiszek a férfi és a nő barátságában, és erre mi vagyunk, illetve mi voltunk a legjobb példa. Egy családi kapcsolat révén ismertem meg Ivánt, és onnantól kezdve szinte elválaszthatatlanok lettünk. Nap mint nap beszéltünk, olykor ötször is telefonon, és ha csak az idő engedte, személyesen is. Imádtuk a kutyákat, neki volt egy bobtail, gyakran vigyáztam rá, és gyakran vigyáztam Ivánra is. Magának való ember volt, ám mégsem boldogtalan. Voltak az életében súlyos mélypontok, amikor az élet vagy inkább néhány ember váltásra kényszerítette, de túllendült mindenen, és élni akart. Szeretett élni, szerette a színházat, a táncot mindenekelőtt. Talán ezért is volt benne annyi akaraterő, hogy a közelmúltban, hosszú-hosszú évtizedek után leszokott a cigarettáról. Sajnos, túl későn” – mondta a Markó Ivánnal egyidős Komáromi Ágnes, aki laikusként, tánc- és kultúraszerető emberként sokszor nézte lenyűgözve barátja, Markó Iván előadásait, koreográfiáit. Talán ő volt az, aki legjobban ismerte az immár elhunyt táncost. De nagyon közel állt Markó Ivánhoz Gyárfás Tamás is, a televíziós annak idején emlékezetes interjút készített Markó Ivánnal…

„Emlékszem, Iván akkoriban jött haza önkéntes száműzetéséből Izraelből. Az is előttem van, ahogy az Operában színpadra viszi a Bolerót, lenyűgöző, frenetikus előadás volt az. Ezért is voltam büszke, amikor egyszer csak üzent Szegő András barátomon keresztül, hogy szívesen nyilatkozna nekem. Onnantól kezdve rendszeres kapcsolatban maradtunk – mondta Gyárfás. – A feleségem a közelmúltban találkozott és beszélgetett vele, nem volt előjele a tragédiának. Különös, de a legjobb viszonyban mégis a lányommal volt Markó Iván. Vele mindent megbeszéltek, őszinte, mély barátság volt az övék. Markó egyébként végtelenül bölcs ember volt, filozofikus, gondolkodó alkat, akinek mindenről sajátos, sarkalatos véleménye volt. Rendkívül tiszteletre és figyelemre méltó embert veszítettünk el.”

Egy másik televízióssal Juhász Előddel is baráti kapcsolatot ápolt a táncművész. Ők ketten is a kamerák előtt ismerkedtek meg, hogy onnantól kezdve folyamatosan keressék a másikat.

„Évtizedek óta éreztem közel magamhoz Markó Ivánt – mondta Juhász Előd. – És nem csak azért, mert csodálatos, utánozhatatlan művész. Volt szerencsém megismerni, többször is találkoztunk a legendás Zenebutik vendége volt, mindig szívesen, lelkesen jött és emelte az adás rangját. Sajátos stílusa volt, nem csak a színpadon, de a magánéletben is. Aki látta, aki ismerte lelkesedett érte. Elkötelezett gondolkodó művészt ismertem meg benne, akinek a tánc mellett Isten jelentette az élet értelmét. Hívő emberként gondolkodott és élt. Pótolhatatlan veszteség a halála.”

Megkerestük a Kossuth-díjas táncművészt, Aleszja Popovát is. A balerina elérzékenyülve beszélt mentoráról.

A KOSSUTH-DÍJAS BALERINA, ALESZJA POPOVA MENTORÁNAK TEKINTETTE MARKÓ IVÁNT – FACEBOOK

„Korszakunk egyik legnagyobb emberét veszítettük el. Hitvallásához a művészi pályán és a magánéletében is hű maradt. Hű maradt Istenhez és ezt láttatta, éreztette velünk és a közönséggel a színpadon és persze a magánéletében is – mondta Aleszja Popova. – Különleges művész volt, aki rengeteget adott és nemcsak felejthetetlen élményeket, hanem új és még újabb generációkat, akiket felnevelt. Istent láttatta velünk tánc közben koreográfusként és írásban is, hiszen az utóbbi időszakban rengeteget publikált. Nekünk az a feladatunk, sőt kötelességünk, hogy az ő csodálatos, példaértékű pályafutását továbbvigyük. Tartozunk ennyivel az örökségének.”

(A legfrissebb hírek itt)

Botrányos ügy

Markó Iván pályafutásában úgynevezett sötét folt a 2012-es, nagy vihart kavart állami támogatás, amelyet cége és a Táncvilág Kft. kapott. Óriási összeg volt, 155 millió forint, emiatt sokan nehezteltek, haragudtak rá, mondván, más filléreket sem kap, miközben őt gazdaggá teszik. Táncegyüttesek, táncművészek dühös nyílt levelet írtak akkor! Ráadásul a támogatás elszámolásánál is akadtak gondok. Nagyjából hetvenmillió forintról csak annyi derült ki, „egyéb szolgáltatásokra” költötték. S még az is előfordult, hogy az Ember tragédiája bemutatóján Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője és a nézők bekiabálásokkal zavarták meg az előadást…