Robert Capa, aki szemével láthattuk a háború borzalmait

 Már hosszú hetek óta azon gondolkodtam, hogy valamikor meg kellene majd nézni Robert Capa képeit. Napokon keresztül ez csengett a fejemben.

Nem is gondoltam arra, hogy itt Dunaújvárosban lesz rá alkalom.

Főleg az volt a jó, hogy nagyon kevés alkalom adódik arra, hogy a mi csoportunk együtt elmenjen valahova így ez egy kis osztálykirándulásnak is lehetett volna nevezni.

Május 4.-én 2 órára lett időpontunk. A csoportunk a Kortárs Művészeti Intézet előtt gyülekezett. Egy kicsit késve érkeztünk, de szerencsére semmiről nem maradtunk még le.

Mindenki kézhez kapta jegyét és elindultunk a kiállító terem felé. Körül néztem és a képek közre fogtak minket. Az első falon egyből velünk átellenben fiatalkori képeivel voltak. 

Robert Capa magyar származása miatt véleményem szerint fontos, hogy mindenki megismerhesse munkásságát. Capa volt az, aki megjárta a háborús frontokat és képeket készített.  Ezeken a fotókon megörökített a vesztesek fájdalmát és a nyertesek örömét, amiket abban a pillanatban ő látott.

 1936-ban katonai lázadás tört ki Spanyolországban. 3 éves vérengzés következett. Capa a harcok minden egyes színterén ott volt (Aragónai, Baszkföld, Madrid). Képei végig kísérték a köztársaság kezdeti győzelmeit és tragikus vereségét. A fotók között nagyon sok arról szól, hogy bemutatta a polgárok szenvedéseit és az országból menekülőket, hogy milyen szörnyű körülmények között éltek.

Ebben az időben készült egyik legszimbolikusabb és emblematikusabb képe a „Milicista halála”, ami azt jelképezte, hogy Spanyolországot olyan csapás éri, amit soha nem fog kiheverni.

Itt vált azzá a kulturális ikonná, amivel egyet jelent ma a neve.

 1938-as években Japán megtámadja Kínát. Capa sietve oda utazott. 6 hónapon keresztül dolgozott itt. Sajnos mozgásuk korlátozva van, így kevés az igazi lehetőség arra, hogy élesben készítsen képeket. Nagyon kevés alkalom van arra, hogy megmutassák a valódi háborút és az ország igazi arcát.

 Ő volt az első fotós, aki képet készített Csang-Kaj-sek legfőbb tanácsáról ülésezés közben. Drámai képsorokat örökített meg arról, amikor felrobbantották a Sárga-folyón lévő gátat és az így keletkezett mesterséges árvízről.

 Következőhelyszín Észak-Afrikába utazik.

 1943. július 22-én Palermó német kapitulációjánál majd együtt halad a 16. Ezreddel. Torina városért egy hétig tartó harcról. Egészen Nápolyig halad. Itt az egyik kép ragadt magával amin az volt látható, hogy egy szicíliai paraszt mutatja az utat az amerikai katonának, hogy merre mentek a németek.

Részt vett a partra szállásban is. Capa a Normandiai partraszállás első napján egy kétéltű tank fedezékében készített képeket egyszerre több géppel.

A partra érkező katonáknak térdig érő jéghideg vízzel és golyózáporral kellett megbirkózniuk. Több száz képet készített, amit egy futár vitt Londonba. Nagyon várták a képeket és sietve lettek előhívva. Az előhíváskor a legtöbb kép tönkre ment. A Life azzal, magyarázta a képek minőségét, hogy Robert Capa a képek készítésekor remegett a félelemtől és ezért mosódtak el a képek.

 A fotós 1947-ben megjelent visszaemlékezésének az volt a címe, hogy „Kicsit elmosódva”.

1944-ben tovább haladt a Normandia felől érkező felszabadítókkal Eljutnak Franciaországig. Nem csak a háborút, hanem a közelgő győzelmet is megörökítette. 

Itt a kollaborációval vádolt nőkről készített képeket. Ezeket a nőket azzal vádolták, hogy német férfiaktól estek teherbe. Leborotválták a fejüket és gyermekükkel a kezükben vonultak végig a városon.

Capának nagyon sok ismert barátja is volt. John Steinbeck révén eljutott Szovjetunióba és itt készít képeket magáról az íróról. Barátai között ott volt Matisse, Picasso, Henrie Cartier Bresson.

Ismerte Ingrid Bergmant is, akivel 1945-ben találkoztak Párizsban ő volt Robert Capa nagy szerelme.

1947-48 között kelet Európába kapott megbízást, de Lengyelországban és Magyarországon tudott csak képeket készíteni.

El sem akarta hinni, hogy Budapestet ennyire lerombolta a háború így emlékezett vissza rá „A város olyan volt, mint egy szép nő akinek kiverték a fogát.”

A tárlat nem volt nagy, de ez a pár kép is megmutatta azt, hogy mennyire is jelentős Robert Capa munkássága. A háborúkról sokkal kevesebbet tudnánk, ha ő nem készítette volna ezeket a műveket