Versek Gregory Stokes-tól

Néhány saját vers…

 

Hazatérő vándor

Eltelt már a vándor óra,

Itt az idő, a haza útra.

Megnézte a világot,

De még sem látta, amit várt ott.

Haza tért a kis faluba,

Ahonnan elvitte a lába.

Nem várta ott senki már,

Mert akije volt azt elvitte a halál.

Ki megy hát a temetőbe,

Rá borul kedvese sírkövére.

Szeméből egy könny csordult

Eszébe egy új gondolat fordul.

Nincs, aki szeresse,

Nincs, aki megmentse.

Tovább kell mennie

Neki örökre ezt kell tennie.

 

SÁMSON VÁRA

 

Fehér mészkőből

Csoda ékkőből

Épült koronánk gyémántja

Sámson lovagvára.

 

Te domb fehér ékköve

Eltűntél a semmibe

Ma csak pár faldarab

Hirdeti dicső múltadat.

 

Jöttek rabló népek,

Ezek szörnyű képek

Eltűnik fehér kő vára

Így többé senki sem látta.

 

Felmegyek a dicső dombra

Fiatal gyermekkoromba.

Elmeséli az ősi szél

Sámson dicső történetét.